Névnapom előtt Tamás atya megkérdezte ismerem-e Bonhoeffer-t. - Nem - volt a válaszom. Mosolyából és tekintetéből megértettem, hogy Bonhoeffer-től kapok egy könyvet, amelyet érdemes elolvasnom.Jézus követésére való biztatása mindannyiunknak szól. Halljuk a hívó szót, de a valódi követésére viszont kevesen vállalkozunk. A könyv válasza:
Nem követjük Jézust, mert az Egyházunk olcsó kegyelmet ad, drága kegyelem helyett.
Nem követjük Jézust, mert nem vesszük észre, hogy Ő mindenkit, engemet is hív;
mert hitet, erőt akarunk először, s nem tudunk engedelmeskedni;
a keresztet, a szenvedést látjuk, amelytől félünk, s kevesen vannak, akik meg tudják mutatni, hogy Jézus követése öröm, amely minden földi terhet elviselhetővé és boldoggá tesz.
Bonhoeffer olyan ember, aki hitelesen tud beszélni a követésről, aki átelmélkedte a követés mikéntjét, akiről a könyv végén mindenki kimondhatja - anélkül, hogy ismerné-, hogy követő ember lehetett. A katolikus olvasó e hitelessége miatt megbocsátja neki Lutheránus nézőpontját, s elfelejti néhány különbözőségünkből adódó fenntartását.
A könyv egyharmadának elolvasása után, az első fejezet második részében, a szerző rátér annak tárgyalására, hogy tulajdonképpen mi is az, amit követni kellene, mi Jézus "forradalmi" gondolata, s a Hegyi beszéd közepében találjuk magunkat. Rájöhetünk, hogy amikor a Szentírás Jézus követéséről beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, terhelő, neki gondot és lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyű igája alá kerülnek. Árthat-e ez Jézus parancsa komolyságának? Nem, sőt inkább csak ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás.
A könyv második fejezetében, terjedelmének utolsó harmadában világossá válik, hogy az egész mű lelkészjelöltek tanítására szolgált: ez a rész Jézus Krisztus egyházáról, az dolgok aprópénzzé váltásáról szól, a gyülekezet számára emel ki fontos megszívlelendő tanácsokat. Ezek a tanácsok közös szervező ereje szintén a követés és annak átelmélkedése, hogy közösségeinkben hogyan tarthatjuk élően Jézus hívó szavát.
Végül szeretnék két számomra fontos dolgot kiemelni, amit a könyv olvasása után lelki tarisznyámba tettem:
Sokszor okozott gondot számomra a szenvedés. Leginkább féltem tőle. A fájdalom, a betegség, a szeretethiány, a meg nem értés mind olyan dolgok számomra, amelyek elől inkább menekülni akartam. Bonhoeffer Jézus példájából megmutatta számomra, hogy "a szenvedést el kell hordozni, hogy elmúljék".
A másik dolog az, hogy a pedagógusi munkámban sokszor átélem, hogy az elmondottak mennyiszer "falra hányt borsók". Sokszor nagyon szeretném, hogy az általam elmondott jók azonnal hassanak, megértésre találjanak. Amikor így viselkedem, akkor tulajdonképpen egy eszmét hirdetek. "Az eszme erős. Isten szava azonban gyenge, megengedi, hogy emberek megvessék és elvessék. Vannak az ige számára megátalkodott szívek, bezárt ajtók. Az ige felismeri az ellenállást, amelybe ütközik, és elszenvedi."
Dietrich Bonhoeffer - Követés; Luther Kiadó - Budapest, 2007
