2008. május 18., vasárnap

Bonhoeffer - Követés

Névnapom előtt Tamás atya megkérdezte ismerem-e Bonhoeffer-t. - Nem - volt a válaszom. Mosolyából és tekintetéből megértettem, hogy Bonhoeffer-től kapok egy könyvet, amelyet érdemes elolvasnom.

Jézus követésére való biztatása mindannyiunknak szól. Halljuk a hívó szót, de a valódi követésére viszont kevesen vállalkozunk. A könyv válasza:

Nem követjük Jézust, mert az Egyházunk olcsó kegyelmet ad, drága kegyelem helyett.
Nem követjük Jézust, mert nem vesszük észre, hogy Ő mindenkit, engemet is hív;
mert hitet, erőt akarunk először, s nem tudunk engedelmeskedni;
a keresztet, a szenvedést látjuk, amelytől félünk, s kevesen vannak, akik meg tudják mutatni, hogy Jézus követése öröm, amely minden földi terhet elviselhetővé és boldoggá tesz.

Bonhoeffer olyan ember, aki hitelesen tud beszélni a követésről, aki átelmélkedte a követés mikéntjét, akiről a könyv végén mindenki kimondhatja - anélkül, hogy ismerné-, hogy követő ember lehetett. A katolikus olvasó e hitelessége miatt megbocsátja neki Lutheránus nézőpontját, s elfelejti néhány különbözőségünkből adódó fenntartását.

A könyv egyharmadának elolvasása után, az első fejezet második részében, a szerző rátér annak tárgyalására, hogy tulajdonképpen mi is az, amit követni kellene, mi Jézus "forradalmi" gondolata, s a Hegyi beszéd közepében találjuk magunkat. Rájöhetünk, hogy amikor a Szentírás Jézus követéséről beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, terhelő, neki gondot és lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyű igája alá kerülnek. Árthat-e ez Jézus parancsa komolyságának? Nem, sőt inkább csak ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás.

A könyv második fejezetében, terjedelmének utolsó harmadában világossá válik, hogy az egész mű lelkészjelöltek tanítására szolgált: ez a rész Jézus Krisztus egyházáról, az dolgok aprópénzzé váltásáról szól, a gyülekezet számára emel ki fontos megszívlelendő tanácsokat. Ezek a tanácsok közös szervező ereje szintén a követés és annak átelmélkedése, hogy közösségeinkben hogyan tarthatjuk élően Jézus hívó szavát.

Végül szeretnék két számomra fontos dolgot kiemelni, amit a könyv olvasása után lelki tarisznyámba tettem:

Sokszor okozott gondot számomra a szenvedés. Leginkább féltem tőle. A fájdalom, a betegség, a szeretethiány, a meg nem értés mind olyan dolgok számomra, amelyek elől inkább menekülni akartam. Bonhoeffer Jézus példájából megmutatta számomra, hogy "a szenvedést el kell hordozni, hogy elmúljék".

A másik dolog az, hogy a pedagógusi munkámban sokszor átélem, hogy az elmondottak mennyiszer "falra hányt borsók". Sokszor nagyon szeretném, hogy az általam elmondott jók azonnal hassanak, megértésre találjanak. Amikor így viselkedem, akkor tulajdonképpen egy eszmét hirdetek. "Az eszme erős. Isten szava azonban gyenge, megengedi, hogy emberek megvessék és elvessék. Vannak az ige számára megátalkodott szívek, bezárt ajtók. Az ige felismeri az ellenállást, amelybe ütközik, és elszenvedi."


Dietrich Bonhoeffer - Követés; Luther Kiadó - Budapest, 2007

2008. március 18., kedd

Richard P. Feynman "Tréfál, Feynman úr?"


Richard P. Feynman "Tréfál, Feynman úr?"



A Nobel-díjas fizikus 12 kötetes (ha jól emlékszem...) [R.P.Feynman-R.B.Leighton-M.Sands Mai Fizika; Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969] előadás sorozata magyar fordításban is megjelent, s szinte kötelező olvasmány minden fizika iránt magasabb szinten érdeklődőnek. Eddig Feynman-tól más könyvet nem olvastam, de a gondolkodásmódja, gondolatai a fizikai gondolkodásmódom részévé vált.

Kíváncsian vettem tehát kezembe anekdota kötetét. A tudós szabadon mesél, talán egyetlen szempont, hogy a történetek időrendbe rendeződnek. Mivel a Nobel-díjas fizikus nagy tréfamester, ezért szinte észrevétlenül szalad az idő és egyre többet és többet ismerünk meg a tudós személyiségéből, az 40-es, 50-es évek Amerikájából, a világról és egy picit a fizikából.
Mitől és miért lesz valaki fizikus? A válasz talán az, hogy azért, mert az a valaki erre született. Átlag feletti intelligencia, jellemébe oltott érdeklődés, inspiráló szülői háttér, a tehetséget elviselő tanárok persze mind-mind kellenek, de kell egy olyan kor is, amely tele van érdekesebbnél érdekesebb új jelenséggel és kihívással. Ugyanakkor szükséges egy olyan személyiség is, aki független tud maradni, akiről sohasem tudjuk biztosan, hogy nem tréfál-e, akivel mindenki szívesen megosztja gondolatait és a legtöbben adnak a véleményére. A Tanár Úr tisztában volt azzal, hogy minden fontos munkája mellett időt kell szakítani a tanításra. Fontosak voltak számára az előadások, a diákok friss, értő kérdései, s ezek az oktató munkák lendítették át a holtpontokon, s egy kicsit ezek is tartották örökre gyereknek.
Ha szeretnéd tudni, hogyan képes egy kisgyerek rádiókat javítani, miért nehéz dolog a világot megújítani, milyen az, ha csak magolunk, s nem értjük a tanultak lényegét, milyenek a konzervatív princetoni tanárok, milyen érzés egy fizikusnak egy biológiai projekten dolgozni, milyen hangulata volt az atombomba kutatásnak, hogyan dolgoztak az első számítógépekkel, hogyan lehet feltörni a biztonsági zárakat, milyen érzés, amikor Bohr vitapartnernek invitál, hogyan lehet kicselezni a cenzúrát, miért rossz a Brazil fizika oktatás, hogyan lehet meghódítani egy táncoslányt, hogyan lehet megtanulni rajzolni, milyen egy igazi japán szálloda, vagy egyszerűen csak ügyes fejszámolási ötleteket szeretnél megtanulni, olvasd el Feynman tanár úr izgalmas történeteit!
"Első hallásra gyakran meghökkentő, amit mond. Persze hogy tréfál! De érdemes odafigyelni rá, akár lóversenyről van szó, akár arról, hogyan ismerkedjünk egy bárban, vagy hogyan tettessük magunkat bolondnak a sorozóbizottság előtt. Gondolatai mögött cáfolhatatlan logika áll és mély emberség." - fejezi be ajánlását a könyv fülszövegén Pach János professzor.

A könyv a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg, s 2007-ben már a harmadik kiadást élte meg.