Albert Einsteinnek tulajdonított idézet szerint: "Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút mivel fogják megvívni, de azt biztosan tudom, hogy a negyediket botokkal és kövekkel."
Nem tudni, hogy az írónő ismerte-e ezt az idézetet, mindenesetre teljesen beleélte és életre keltette a következő világháború utáni időket: "Azon a helyen, ahol Moszkva állt, egykor, kétszáz évvel a Robbanás után éldegél egy közösség a maga primitív, mókás és gyakran brutális szabályai szerint. Az egyszerű emberek egéren élnek: abból főzik mindennapi levesüket, abból készül a ruhájuk, és azt használják a cserekereskedelemben is. A régi könyvek birtoklását betiltotta a zsarnokuk, Fjodor Kzmics (áldassék a neve), aki plagizálja a régi mestereket, s ő népének egyetlen írója..."
A könyvet már több mint egy hónapja olvastam, s magam számára is érdekes, hogy mi maradt meg bennem:
Tulajdonképpen a regény egy Sci-fi. Még mindig kapkodom a fejemet, amikor visszagondolok a sok bűbájos, hihető ugyanakkor mégis nagyon furcsa életkörülmény módokra; ugyanakkor mindvégig otthon éreztem magamat. Nem idegenként, vendégként "vettem részt" a regénybéliek életében, hanem valóságosan közöttük éltem. A Sci-fi elemek valahol nem a hagyományos értelemben voltak jelen, hanem a groteszket erősítették, mintegy álomba helyeztek.
"Klasszikus és tökéletesen új"! Végig úgy éreztem, mintha a regényben - az általam ismert - valamennyi nagy orosz szerző egyszerre lélegezne, a fordulatokban, a szerkesztésben, a szóhasználatban, de mégis egyéni, s egyikükkel sem összehasonlítható módon. A művet egyszerűen nem lehet letenni, magával sodor és elbódít, ugyanakkor felráz és elgondolkodtat.
Nem hagy nyugodni az a gondolat, ami Benediktet is kifordítja magából: mit ér a kultúránk, a könyveink, tudásunk? Ha kivágjuk a mostani életmódunkat, ez a máig felhalmozott tapasztalat segíthet-e a következő nemzedéken? A régi írásos emlékekből megismerhettük-e elődeink életét? Jól látjuk a rómaiak, görögök, egyiptomiak és a többiek kultúráját?
A mohóság, kegyetlenség, önzés és tudatlanság - ami a mindenkori világot jellemzi - újratermeli nyűgeit és végül bizonyosan pusztulásba vezet...
Biztos pusztulásba vezet? Érdekes és ellentmondásos számomra, hogy ebben az egész "új világban" nincsen egy templom, sehol semmi vallásosság, nincs egy látnok. Nagyon furcsa, hogy Benedikt nem olvassa el a bibliát, nem olvas semmi olyan könyvet, ami a lelkét megindítja... Létezhet valaha ilyen világ?
