Kerekes Károly Őrangylok vigyáztak rám

A háború szörnyű. Mi, akik ezt - hála Istennek - nem tapasztalhattuk meg, sok irodalmi és egyéb alkotás között válogathatunk, hogy "ízelítőt" kapjunk belőle. Egy-egy ilyen könyv elolvasása után kezdjük kapizsgálni, de - érthetően - nem vágyunk több szörnyűségre, s csak ritkán akarunk ilyen témájú könyvet olvasásni.

Kerekes Károly könyvében nem tagadja, hogy a háború szörnyű, nem is akarja átfesteni a szörnyűségeket. Azonban a háborút - vitathatatlan, hogy nem a legkeményebb részét - mint ifjú élte át, s számára ez inkább kaland mint szörnyűség. Szerencsés volt vitathatatlan. A szerencséjéhez viszont bizonyosan szükséges az egész lényéből áradó élet szeretet és optimizmus, ami erőteljesen sugárzik könyvéből.

Könyvét élvezet volt olvasni, mert jó stílusú, sajátos szemszögű, mert megtudhatjuk belőle, hogy a hátországban emberek éltek, mindennapi gondokkal és az életükhöz ragaszkodva, ahol annak ellenére, hogy égett a Világ, meg lehetett maradni embernek.