A könyvet úgy három éve olvastam először. Már régen volt ilyen nagy hatással rám egy írás...Több helyen igyekeztem "népszerűsíteni", pl. olvastam osztályfőnöki órán is belőle, most pedig a családos közösségünkben olvassuk, majd közösen beszélgetünk róla.
A két szerző Elisabeth Kübler-Ross és David Kessler munkájuk során sok időt töltöttek az élet legvégét járó emberek között, több tanulmányuk, könyvük jelent meg a haldokló emberről, a halálról.
Az Élet leckék című közös munkájuk mégis nem a halálról szól, hanem az Életről. A munkájuk soránt végzett sok-sok beszélgetés a haldokló emberekkel rádöbbentette őket arra, hogy a halál előtt állók a saját életüről sokkal őszintébben és kritikusabban beszélnek, s ezért sokat tanulhatunk tőlük az életről.
Minden embernek más és más az élete, de rádöbbenhetünk arra, hogy mindenkinek hasonló "leckéket" kell megtanulniuk az életük során: meg kell ismerniük önmagukat, a szeretetet, az emberi kapcsolatokat, át kell élniük veszteséget, bűnbűnatot, félelmet, haragot, megbocsátást, meg kell ismerniük az erőt, az időt, a megadást és a boldogságot.
A két szerző gazdagon illusztrálja könyvét élményeikkel, esettanulmányaikkal s ezért olvasmányos, könnyen emészthetőek gondolataik. Az Életet alapjában véve keresztény nézőpontból szemlélik, de könyvüket nem csak hívőknek szánják. Ha a mondanivalójukat észrevesszük még a jellemző amerikai stílust is megbocsátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése